|
1. fejezet 5/7
Közeledett az ebédidő. Összepakoltak, s elindultak vissza. Ha ugyanott mennek vissza, ahol jöttek, húsz-harminc perc alatt visszaérnek. Gaul ment elől, ők kézen fogva követték.
- Mond csak, Quentin. Anyával indulás előtt veszekedtettek? - kérdezte Clyde.
- Nos, csak kisebb szóváltás volt. Semmiség - válaszolta Quentin.
- Az apáddal kapcsolatban. Hallottam - mondta Clyde.
Quentin nem mondott semmit. Tagadni se akarja, de beszélni se róla. Clyde tudja, hogy mi történt, megértette, sose kérdezgette.
- Anya sokat beszél róla. Szerette őt. Elfogadtam, hogy meghalt. Kortan megölte, ebben biztos vagyok.
- Nem félsz tőle? - kérdezte kíváncsian Clyde.
- Miért kellene? Hiszen erős vagyok.
- Jó, de a katonáival szemben egymagad kevés leszel, hidd el.
- Lehet. Ő sose jön elő az odújából. És nem őrültem meg, hogy besétálok.
- Na és az álmaid?
- Álmaim? - lepődött meg Quentin.
- Igen. Nem egyszer ébredtem arra, hogy hallom, ahogy beszélsz álmodban. Ismételgeted. Azt mondod, Quentinnek hívnak, Dundee-ban élek. Újra és újra. Kezdem azt hiszi, alva jársz.
- Dehogy - nézett félre egy pillanatra. Fél úton járnak már. Ami az álmait illeti - Tudod... Hét éves koromban, nem sokkal azután, hogy Gault megtaláltam a házunk melletti erdőkben, oda mentünk játszani. Tudtam, hogy a katonák miatt veszélyes, Anya figyelmeztettet, ne menjek messzire. Miután Gaul felépült a sérüléseiből és ismét lábra állt, azon a délutánon kimentünk. Volt ott egy férfi, akit akkor először és utoljára láttam. Egy fa árnyékában állt, fehér lován ült. Nagyon megijedtünk Gaullal, nem mertünk megmozdulni. Ijedten figyeltem, ahogy kilép a fa árnyékából a lován ülve. Végig engem nézett. Idős, negyvenes éveiben járt, hosszú fekete hajú. Emlékszem az arcára, az öltözékére és a tekintetére, még a hangjára a mai napig. Azt kérdezte, "Tudod, hogy hívnak, fiú?". Nem tudtam a félelemtől megszólalni. Ott ültem földbe gyökerezett lábbal, karjaimban fogtam Gault, aki csak nyüszíteni tudott ijedtében. Aztán azt mondta: "Adok időt. Még visszatérek!". Azt válaszoltam, Quentin vagyok a felvidéki Dundee-ból, miután másodjára kérdezte. Fogalmam se volt, miért kérdezte. Tudtam jól, hogy hívnak. Bár úgy tűnt, csalódott lett. Nem elégedett meg a válaszommal talán. Nem számított később. Az óta se tért vissza, egyszer se. Jobb így. Tudni nem akarom, ki volt s miért jött. Gondoltam, Kortan kémje lehetett. Bár ha az lett volna, ott helyben megöl, de nem tette. Nem támadták meg utána Dundee-t, szóval ez a feltételezésem hamisnak bizonyult. Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan visszatérhet. Kérdés, hogy mikor.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
