|
2. fejezet 1/3
2. fejezet: A Prófécia
"Az igazság sokszor jóval szörnyűbb, mint a képzelet."
Délután egy órakor a testvérek az otthonuk mellett álló erdőben temették el édesanyjukat.
Quentin először a kertre gondolt, de aztán belátta, jobb lesz, ha inkább az erdőbe. Ő ásta ki az egy méter mély gödröt, belehelyezte édesanyját, s betemette. Clyde-dal kövekkel körbe rakták, szép füveket szórták meg, Clyde virágokat tett rá. Quentin a késével belevéste anyjuk nevét, születés- és halálozási évét.
Ally Jeannie Winber
1966.05.16. - 2015.09.24
Negyvenkilenc év, gondolta Quentin. Túlságosan fiatal volt az édesanyja. Huszonhárom éves volt, amikor szülte. Az ő születésnapja februárban, Clyde-é pedig... A hónap negyedik napján volt. Húsz nappal ezelőtt ünnepelték. Emlékszik, csokis tortát kapott, ő pedig azt a kabátot ajándékozta neki, ami most rajta van. Ő sose kért se ajándékot, se tortát, mert úgy gondolja, megvolt mindene.
Igen, csak volt. Mégse vesztett el mindent. Az édesanyja meghalt, az autójából kifogyott a benzin, betört a szélvédője, letört a bal oldali visszapillantója, több horzsolás és mélyedések keletkeztek, egyik kereke defektes lett. Legszívesebben dühöngött volna, de nyugodtnak kell most lennie. Sok időbe telt és pénzbe került, mire sikerült megvennie álmai autóját.
Ahogy rávéste a sírra amit akart, Clyde és Gaul köré ültek, s még itt ültek egy kicsit.
A házuk egyben maradt. Quentin jól tudja, nem maradhatnak itt. Ha minden igaz, amit édesanyja elmondott, útnak kell indulniuk. Bármikor visszajöhet Arak és a katonák. Fogták hátizsákjukat, s csak azt tették el, amire biztosan szükségük lesz. Quentin a kését megtalálta a katonák között, s eltette. Azt is, amit fegyvernek lehet használni. Tettek ruhát, s némi élelmet. Pénzre lehet, nem lesz szükségük, de Quentin tett el.
- Quentin, ezt is vihetem? - kérdezte Clyde az ajtajában. A kedvenc könyvét.
- Persze.
- Hova fogunk menni?
- Nem tudom. De itt nem maradhatunk - válaszolta pakolás közben.
- De lehetnek még kinn. Kérjünk segítséget.
- Nem, Clyde. Senkitől nem kérünk segítséget. El kell mennünk innen minél hamarabb.
- Miért kell annyira sietnünk?
- Szedd össze, ami kell és tűnjünk el! - szólt kissé fennhangon húgához fordulva.
Látta, hogy megbántotta. Nem akarta, de most a harag és a fájdalom van a lelkében. Húgát és Gault nem akarja elveszíteni. Odament hozzá, letérdelt, s megfogta két kezét. Sóhajtott.
- Ne haragudj. De kérlek, értsd meg, hogy nem maradhatunk. És senkitől nem kérhetünk segítséget. Anyától.... Megtudtam a halála előtt valamit, amit rég meg kellett volna.
Quentin habozott. Félt, mi lesz, ha elmondja. Ha csak rágondol... Alig hiszi el most is. Hogy igaz lenne, de mégis. Nem akarja, hogy a húga utána szörnyetegként tekintsen rá. Hogy más ember hazugságát elhiggye, amit vele kapcsolatban mondanak. Hogy elszakítsák bármilyen módon őt tőle. Ha szereti, kitart mellette és nem hisz el semmit másoktól.
- Tudod, mi az, hogy Halhatatlan? - kérdezte húgát.
- Nos... - gondolkodott Clyde. - Úgy tudom, olyan valaki, akit nem lehet megölni. Örökké él, évezredekig akár. De mégis van mód, hogy meg lehessen ölni. A görög Istenek is azok voltak. Volt, akit valami szer hatásával fosztottak meg halhatatlan erejétől. Miért kérded?
- Mert... - sóhajtott újra. - Amit most elmondok, talán mindent megváltoztat. Tudom, hogy okos kislány vagy, biztosan megérted. Ha szeretsz, elfogadod. Ha mégse, semmi baj. Anya meghalt, s megígértem neki, hogy vigyázni fogok rád.
- Bátyó, akármiről legyen szó, megértem.
Ez megnyugtatta Quentint. De döntsön akkor, ha elmondta.
- Kortan katonáival küzdöttem az életünkért. Védtem anyát, de hibáztam. Mielőtt meghalt volna, ezt nekem adta - vette elő inge alól a nyakláncát. A zöld kristályok egyben vannak, a láncok a nyakában. - Azt mondta, ez az édesapámé volt, amit neki adott, mert szerette tiszta szívéből. Az apám, Ryan MacLeod... Ma tudtam meg, hogy Halhatatlan volt. Mostantól én is.
Úgy tűnt, Clyde-ot ledöbbentette. De nem próbált elmenekülni ez elől. Elfogadná?
- Tényleg? - kérdezett ennyit. Quentin meglepetten bólogatott. - Kortanről is azt beszélik.
- Hallottam erről én is.
- Amikor anyával a piacon jártunk, hallottam, hogy az emberek azt suttogták, hogy kinek a fia vagy. Mintha rosszat akartak volna mondani. Azt gondoltam, hogy csak pletykálnak, mint mindig. Anya semmit nem mondott, amikor megkérdeztem. Annyit mondott, ne foglalkozzak velük, nem kell elhinnem minden szavukat a pletykás embereknek. Ha beigazolódott volna, lehet, elűznek minket a városból?
- Talán. Nem érdekel, mit pletykáltak. Anya szerint, én vagyok a Kiválasztott, akinek le kell győznie Kortant. Felszabadítani Skóciát az uralma alól.
- Mi? - döbbent le Clyde. - De Kortan veszélyes. Tudod, mennyien próbáltak szembe szállni vele, mégis... Odavesztek.
- Igen. Figyelj, húgom - fogta Clyde vállát. - Most az az első, hogy minél előbb elhagyjuk a várost. Fogalmam sincs, hogy merre fogunk menni. Olyan helyre kellene, ahol nem hallottak az apámról - állt fel, s ment a táskájáért.
- Azt gondolnák, hogy rosszat akart volna valaha nekik?
- Nem tudom. Ha valaki Halhatatlan, annak nem szabad hosszú ideig egy helyen maradnia. Tovább kell álljon. Egy idő után fel fog az embereknek tűnni, hogy nem öregszik fizikailag.
- Örök fiatal marad - mondta Clyde.
Elkészültek. Quentin átnézte Clyde táskáját. Ruhát, élelmet és könyveket tett el. Melegen öltöztek, Clyde sálat vett, Gaul kapott kutyakabátot. Megálltak a bejáratnál. Quentin kinézett, hogy lássa, ki van kinn. Senki. Letérdelt húga elé, s megfogta a kezeit. Gaul mellé ült.
- Figyeljetek. Egyenlőre visszamegyünk a hegyekbe. Ott meghúzódunk éjszakára, aztán kitalálom, hogy mi lesz. Fogd a kezemet végig erősen. Bármit hallasz, bármit látsz, ne figyelj rá, csak előre. Történjen bármi, semmiképp se enged el a kezemet. Ha elszakadnánk, Gaullal menjenek a hegyekbe. Maradjatok ott és rejtőzzetek el. Akkor gyere csak elő, ha engem látsz vagy az én hangomat hallod. Kevés vörös hajú férfi élt rajtam kívül a városban. Hol találtam Gaulra kölyökkorában?
- Nem messze a házunktól az erdőben - felelte Clyde.
Ez egy közös játékuk volt. Mindig, ha megpróbálnák becsapni őket, kérdéseket tesznek fel, s aki helyesen válaszol, az az igaz barát.
- Helyes - simogatta meg a kislány arcát. A nyakába ugrott. Gaul is odabújt, akit megöleltek.
- Szeretlek, Quentin.
- Én is szeretlek. Vigyázni fogok rád. Az életem árán is megvédelek.
Kiléptek a házból. Quentin Clyde kezét fogta, másikban vadászkését markolva hátráltak az erdő felé. Azért, mert ha bárki rájuk támadna, meg tudja védeni húgát. S Gaul is, ha a helyzet úgy kívánja, rátámad. Senki se volt sehol. Innen mindenki elmenekült a támadáskor. Egy óra és tizenhárom perc telt el az óta. A testvérpár kézen fogva sietett a hegyek felé, előttük Gaul ügetett. A fák között lapultak, igyekeztek nem zajt csapni. Nappal könnyen észrevehetik őket akár a katonák, akár a város lakók.
Ez Quentin számára olyan érzés, mintha most a túlélésre menne ki az egész.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
