|
2. fejezet 3/3
Arak és a katonák nem sokkal kettő óra előtt visszatértek Mogondába a dundee-i foglyokkal.
Mogonda főbejárata hatalmas, úgy kétszer két méter széles és húsz méter magas szárnyas vasajtó, ami kifele nyílik. Onnan a főcsarnokba lehet jutni, jobbra a parkolókba. Innen vitték megbilincselt nőket és férfiakat fegyveres katonák a harmadik emeletre, ahol a börtönrészleg van. Teherliftekkel vitték fel őket. Arak vezette őket addig. Hosszú, elágazó folyosók vannak. A cellák korábban elfogott nőkkel és férfiakkal van tele, akiket különböző városokból hoztak ide. A legtöbb férfin csak térdig érő rövid nadrág van, felsőtesteiken korbácsolások nyomai - ők a munkások. Fiatal, húsz éves leányok, akiket meggyalázhattak, látszólag túlságosan rossz bőrben vannak, vagy megvertek és megkínoztak.
Vajon mennyit vettek rá, hogy csatlakozzon a katonák közzé?
Kortan megérkezett a cellákhoz a hosszú világos szőke hajú férfival és Asklepios-szal. Arak és a katonák üdvözölték.
- Nos, Arak. Megtaláltad a fiút? - kérdezte Asklepios kíváncsian.
- A találmányod ezúttal is működött, Asklepios - felelte Arak, kezében a kis szerkezettel.
- És jók voltak a megérzéseim? Hol a fiú?- kérdezte Kortan, vetve egy pillantást a férfiakra.
- Nos... A szerkezet rámutatott egy vörös hajú férfira. Csakhogy szembeszállt velem. Az anyját próbálta védeni, menekülni, de nem hagytam őket. Mindketten meghaltak.
- Meghaltak?! - morgott Kortan. Arak meghátrált. - Láttál bármit a fiún, ami arra utalt, hogy Ryan MacLeod gyereke lenne? Egy zöld nyakláncot a nyakában?!
- Nos... - Arak megrémült. Hiába tiszteli Kortant, a haragjától ő is ugyanúgy fél, de sose meri kimutatni előtte. Meg se próbál ellenszegülni. Ha hibát vét, az életébe kerül. Tudja róla, hogy Halhatatlan, nem lehet egykönnyen megölni. - Vörös hajú és zöld szemű volt. Fiatal, magas... Én nem láttam sose képet Ryan MacLeod-ról... És nem figyeltem, hogy van-e nyaklánca...
- Ó, jaj! Csak nem hibát vétettél ezúttal is, drága Arak? Kár! - szólt a világosszőke hajú.
- Nem! Biztos vagyok benne, hogy...
- Hol a fiú?! - vágott közbe Kortan.
Kiáltása visszhangzott a börtönben. Még a patkányok is elrejtőztek a falon keresztül rágott lyukukba. A pókok békésen szőtték tovább hálóikat.
- Azt mondtad, hogy jól működött a szerkezet és megtaláltad! Vagy nem!? Vagy ezúttal te tévedtél, Asklepios, s a szerkezet elromlott? - fordult a bürokratához Kortan.
- Nem, Kortan nagyúr - emelte fel kezeit maga elé, s a falig hátrált. - Hisz tudja, a múltkor sikeresen megtalálta a társait... Akarom mondani, az árulókat. Azt nekem köszönheti.
- Nos, ez igaz - ebben nem vitatkozott, s visszafordult Arakhoz. - Szóval?
Arak nyelt egyet. Izzadt és félt.
- Mondtam, találtam valakit...
- Biztos vagyok benne, hogy megtaláltad! Éreztem valamit, ő kellett, hogy legyen! - nézett a cellák felé. Rámutatott az egyik katonájára, aki a cella előtt áll. - Te! Azt a rézvörös hajú férfit!
A katona intézkedett. A fegyverét rátartva intett a negyven évesnek tűnő férfinak, hogy menjen. A többiek nem mertek mozdulni, a nők se ijedtükben sikítani. Kortan elé térdeltette, közben rátartotta a fegyvert. A férfi reszket, remeg és fél.
- Halljam, ismerted Ryan MacLeodot és a szajháját? - kérdezte. A férfi nem válaszolt. Aztán üvöltött, hogy zengett a börtön. - Halljam! Ismerted?
- Én... Én... - nyelt egyet, majd mondta. - Fogalmam sincs, kik voltak azok. Dundee elég nagy város. Nem ismerhettem mindenkit. Azt sem tudom, hogy a város melyik részén éltek.
- A város ugyanazon részéről hoztunk be téged. Biztosan ismerted - szólt Arak.
- Nem. Esküszöm, hogy nem!
- Igazán? - kérdezte meglepetten Kortan. Vigyorgott, majd a nyakánál megszorítva emelte fel a férfit. A cellában ülők jajgatni kezdtek, mire fegyvert fogtak rájuk, csendre intetve őket. - Halljam! Mit tudsz?
- Esküszöm, hogy fogalmam sincs, kiről beszél?
- Ryan MacLeod! Magas, vörös hajú férfi volt! Huszonnégy éve halott! Dereng valami, vagy kínzópad alá vesselek?
- Tényleg nem tudok semmit. Kortan nagyúr, örök hatalmat kívánok Önnek, de tényleg... Az életemre esküszöm, hogy nem ismerem.
Kortan megelégelte, s egyetlen szorítással eltörte a férfi nyakát. Karjai törzse mellé estek, s már halott volt. A földre dobta az élettelen testet.
- Rendben! Arak! Hibát vétettél! - mondta felé közeledve. Arak ijedten hátrált. Megragadta a kabátját, mire az elejtette a szerkezetet, s Kortan karját fogta. Majdnem felemelte a vele egy súlyú férfit. - Megéreztem, hogy valakiben felébredt a halhatatlan erő! Biztos vagyok benne, hogy MacLeod fattyáé! Azt mondtad, vörös hajú és zöld szemű volt! - üvöltött, Arak némán bólogatott. - MacLeod-é szintén! Biztos vagyok benne, ő lesz az! És ha már felébredt az ereje, akkor Ramirez biztos meg fogja keresni. Én pedig várni fogok rá.
Ellökte Arakot, aki a földre esett.
- Tüntessétek el a halottat! Ti pedig - Arak, Asklepios és a szőke hajú férfi - utánam!
A szőke hajú férfi röhögött Arakon. Meg akarta verni, de nem sikerült.
- Majd legközelebb, Arak! - mondta Asklepios.
- Egyszer hibát fogsz véteni te is - mondta Arak.
- Hol a lány? - kérdezte Kortan. A folyosón sétáltak mind vissza, aztán jobbra fordultak.
- A 48-as cellában - válaszolta Arak.
Még két folyosón sétáltak el, s meglett.
- Asklepios, remélem, hogy a lányod nem vitte túlzásba a kínzást.
- Tudja nagyuram, hogy a lányom mennyire örült. Önszántából ajánlotta fel.
Arak kinyitotta a cellát. Kortan intett, maradjanak.
A cellában félhomály, a kis rácson keresztül apró foltokban szűrődik be a napfény sugarai. Kortan belépett, utána négykézláb a világos szőke hajú férfi. Látta, hogy valaki a bal oldalán, szembe a kopott fallal fekszik. Az ágy mellé sétált. A rozsdás ágykereten, a koszos és szakadt matracon egy lány fekszik. Derékig takarták be egy még épp állapotú lepedővel. Hosszú haja kócos, szanaszét áll. Látta, hogy a karján, a vállán és a hátán karcolások és vágások nyoma, de a vérereket kímélte kínzója. Meglátott valamit a hátán, s odahajolt. Egy V betűt.
- Valka - suttogta Kortan. Intett Asklepiosnak, menjen oda. A tudós odament - Úgy tűnik, hogy a lányod túlzásba esett. Megmondtam neki, büntetésben részesítem.
- Valkának hiába beszél az ember. Még én is. Eszébe sincs Önt elárulni. Ha kínzásra kerül a sor, nem bír magával. Ha gondolja, beszélek vele.
A lány mocorogni kezdett. Ébredezett. Kortan végigsimította a sebein ujjait, hátha felébred.
- Ébredj, ébredj, drága hercegnő! - hajolt fölé a világosszőke hajú férfi.
- Kotródj innen, Malone! - nyomta a férfi arcába tenyerét Kortan, s a földre lökte. Malone felült törökülésbe, kihúzva magát karba tette kezeit és kiöltötte nyelvét a guggoló Kortannek.
A lány felébredt. Kortan simogatta tovább a felkarját, mire ránézett. Ijedtében a sarokba húzódott az ágyon. Ruháját széttépték és szaggatták. Annyira, hogy topként jó. A nadrágját vagy szoknyáját, bármi volt rajta, azt is kínzója téphette szét. Mezítláb van. A haja előrehullt, de magára húzta a takarót. Csak nyöszörögni tudott, jajgatni és könyörögni nem.
- Nyugodj meg, kedvesem - ült mellé, lágyan beszélve Kortan. A lány magához húzta lábát. - Eszembe sincs bántanom téged továbbra se. Ahogyan az embereimnek se. Nyugtass meg, hogy nem vágták ki a nyelved. Pislogj egyet. - A lány megnyugodott, s ahogy kérte, pislogott. - Helyes. Van egy jó hírem a számodra. Biztos vagyok benne, hogy örülni fogsz neki. Ramirez hamarosan érted jön, hacsak persze nem mondott le rólad, bár ebben teljesen biztos vagyok. Úgy tűnik, megtaláltam a Hegylakót. A Kiválasztottat, akiről biztosan mesélt már. Kapsz egy kis feladatot. Ha ügyes leszel, hazaengedlek a szüleidhez. Ellenben meg kell öljelek.
A lány a földön ülő világosszőke hajúra nézett, aztán a bürokratára. Majd meglátta Arakot. Dühbe gurult. Talpra ugrott az ágyon, de Kortan gyorsabb volt, s a derekát karolva az ágyba nyomta az oldalára. Az ágy hatalmasat reccsent, szerencsére nem tört ki a lába. Rugdalódzott a lány, de Kortan lefogta. Erős a szorítás. Lekerült róla a takaró, így jól látható, hogy rövidre szabták a ruháját. Felsője eredetileg barna színű hosszú ujjú volt, de most már csak az egyik van meg és a hasáig vágták szét. Hosszú fekete nadrágja volt, ami combja közepéig lett vágva. Hosszú vörös haja, ami derekáig ér, össze-vissza áll. S nagyon sovány. Alig kapott enni, lehet, nincs ötven kiló se.
- Hú, a kis vadmacska támadni akar! - integetett Malone a karjaival.
- Meg... megölte őt - motyogott valamit a lány. Kortan engedett a szorításon, így abbahagyta az ugrálást. - Az a mocsok megölte a barátnőmet.
- Ó, a drága barátnőt! - gúnyolódott Malone. Kortan, elengedve a lányt, megfordult. Malone összehúzta magát.
- Kussolj el, vagy a te fejedet fogom legközelebb levágni! - üvöltött rá. Malone nem szólt. - Nos, Arak... Miről beszél a lány? Tudod?
- Mindössze arról, hogy megöltem a barátnőjét.
- A szemem láttára megerőszakolta, aztán lelőtte - sírt a lány.
Kortan Arakra nézett mérgesen, majdnem gyilkos tekintettel. Arak tudta, hogy most nagy baj lesz. Felé közeledett, ő pedig hátrált, ki a cellából, neki a falnak.
- Te rohadék, mocskos állat! - vágta nagy erővel ököllel orrba. Telibe fejelte a falat, az orra vérzett. - Nem azért hozattam ide a fiatal lányokat, hogy kedvetekre meggyalázzátok mindet! Hogy aztán megöljétek őket! Mennyit öltettek meg?
- Azt... azt az egyet! - felelte Arak.
- Hazudik - ült fel a lány.
- Fogd be a pofád, te kis ribanc! - szólt rá Arak.
- Idehallgass, Arak! - ment közel hozzá Kortan. Megragadta a nyakát, s szorongatni kezdte. - Hűséget fogadtál nekem, ugye? Amennyiben nem tetszik, hogy tovább kell szolgálnod, nos, nincs gond, szóljál, s szívesen keresek valakit a helyedre.
- Nem, Kortan nagyúr... - könyörögni kezdett volna, de Kortan szorított a fogáson.
- Én a helyedben lemondanék a rangomról ennyi hibázás után - mondta Asklepios hátra tett kezekkel és magabiztosan.
- Fogd be a szád, Asklepios! Vétettél már te is nem egy hibát! - emlékeztette Kortan. Úgy tűnt, Asklepios ezzel egyáltalán nem akart vitatkozni.
- Sajnálom, Kortan nagyúr - könyörgött Arak, Kortan figyelt - Ha gondolja, részt veszek a Hegylakó elfogásában. Én öltem meg, s mivel Halhatatlan, idehozom Önnek. Ide, Mogondába.
- Hajlandó lennél azért, hogy ne öljelek meg?
- Igen. Örök hatalmat Önnek!
Kortan nevetett. A földre dobta Arakot.
- Akkor keríts a lánynak ruhát! Holnap kaptok egy kis feladatot - mondta, s a lányra nézett, aki felült közben az ágyra. Arak már ott se volt.
- Bizony, bizony! - Malone négykézláb mászott fel a lány mellé, aki elhúzódott tőle. Malone átkarolta és simogatni kezdte az arcát. - Eljön az a félelmetes Hegylakó és megment, drágám! Megpróbálja legyőzni Kortan nagyurat! Ó - nyúlt utána a fejéhez jajgatva, mint aki a hattyú halálát akarná eljátszani - mi lesz velünk, ha Kortan nagyurat legyőzi?
- Elég, te ostoba! Eredj onnan! Hagyd békén azt a lányt!
Malone engedelmeskedett, s eljött. Asklepios előtt állt meg.
- Hogy tudtál egy szadistát nevelni a lányodból, Mr. Bürokrata Úristen? - rázta értetlenül a fejét Malone. Ugrándozva pörgött, hangosan mondta. - Így is komplett örült.
- Kifelé! - utasította Kortan. Malone cigánykerekezve ment ki, Asklepios kisétált. Bezárta a rácsot, s még a lányra nézett. Ő is rá. - Holnap újra láthatod Ramirezt, kedvesem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
