|
4. fejezet 1/3
4. fejezet: A Bölcs Mangus
"Semmi sem marad a múltban. Ami volt, az van is."
Quentin és Ramirez gondmentes utat tettek meg egy óra alatt Perth-ig. Huszonkét mérföldre vannak Dundee-tól. Quentin kérte, ne menjenek arra, mert biztosan vissza akar menni csak öt percre. Ramirez megértette a történtek után.
Perth egy kis város, negyvenezer fő volt a népessége tizenegy éve, de Kortan ezzel együtt a kis városokat teljesen elpusztította, aztán kezdte a nagyokkal. Quentin tudja jól, hogy mindez miatta történt. Kortan az édesapja meggyilkolása és a Szent Földről száműzetése után kezdte meg hadjáratát. Huszonnégy éve. Ha tudott volna erről korábban... Nem fog megfutamodni. Felkészül a nagy napra. Megbosszulja az édesapját és azt a sok embert, akiknek miatta kellett meghalnia. Akit még lehet, meg akar menteni, bármi áron.
Vajon a pusztítások mennyi embert uszított már egymás ellen? Dundee-ban és Edinburgh-ban eddig úgy tűnt, nem volt jele ennek.
De mi van a fővárossal? - gondolta. Ramirez szerint ott nagyobb károk keletkeztek.
- Mire gondolsz, Quentin? Várod a találkozást? - kérdezte Ramirez. Quentin a tájat figyelte, de nem válaszolt. - Tudom, hogy most még minden idegen számodra. Hidd el, nekem és más halhatatlannak az volt. De majd hozzászoksz.
- Én nem akarok ötszáz, vagy ezer évig élni. Ezt már eldöntöttem - mondta Quentin.
- Megértem. Senki nem akar örökké élni. Van, aki azt hiszi - fektette az ablakra a karját, úgy vezetett, - ez a halhatatlanság áldás. De van, aki átokként tekint rá.
- Áldás, hogy azt gondolja, hatalma van minden felett, s elveheti a gyengétől mind azt, amit csak lehet. Mint Kortan. De átok, mert csak rosszat hoz. A szerettei elvesztését.
- Igen. Nem válaszoltál egy korábbi kérdésemre - emlékeztette, Quentin ránézett. - Connor MacLeod, tudod, ki volt ő?
- Anya mesélt róla. Gondolom, apámtól tudott róla. Halhatatlan ő is.
- Már nem él - mondta el Ramirez, ezzel meglepve Quentint. - Ismertem őt és a tanítványát, Duncant. Végzett vele 2002-ben a kérésére. Connor 1518-ban született. Három év múlva lett volna ötszáz éves. Az nagyon hosszú idő. Több, mint négyszáz éves életútján sok fájdalmat, kínt, vesztességet látott. Rövid negyven év alatt ugyanolyan fájdalmas. Az ezredforduló előtt találkoztam utoljára Connorral. Ő és Duncan, mint tanár és tanítványa, harcoltak, de nem a Díjért. Connor kérésére, hogy megszabadítsa szenvedéseitől, nem nehéz szívvel, de Duncan lefejezte. Az élet reményt és fájdalmat hozz, mondta Connor. Majd' ötszáz éves élete során ezeket látta csupán. Ha ugyan így éreznék a helyében, lehet, én is inkább véget akarok vetni az életemnek. És úgy, hogy egy barátom végezzen velem.
- Ez borzasztó. Te mióta vagy Halhatatlan? - kérdezte Quentin.
- Háromszáznegyvenhét éve.
- És Sam? Ő az édestestvéred?
- Sam hat évvel idősebb nálam. És igen, az édestestvérem. 1703. augusztus 18-án lettünk halhatatlanok. Edinburgh-ban születtünk. Megjártuk a világot. Volt feleségem és gyermekem. Samnek szintén. Miután Halhatatlanok lettünk, Sam családja meghalt, aztán az enyém. Nem kerestem utána feleséget. Sam se addig, míg Amberrel meg nem ismerkedtek.
- Azt mondtad, Samnek csak a nevelt lánya Trish. Az ő édesapja is meghalt?
- Nos... Igen. Ez egy érdekes történet.
- Miért?
- Ezt majd Sam elmondja, ha akarja. De... - sóhajtott Ramirez. - Ez családi ügy, az ő dolguk. Akarod tudni, hol ismertem meg édesapádat?
- Persze. Bocsánat - ennyiben hagyta Quentin a Trish-sel kapcsolatos témát. Mások dolgába sose üti bele az orrát, nem szokta. Annyiban letudja, hogy Trish édesapja se él. Hogyha lesz alkalma, megkérdezi erről Ambert.
- Az édesapád Ryan Richard Earl Williams néven született 1894. március 5-én.
- Williams? - kérdezte meglepetten Quentin.
- Igen. 1926. december 18-án, egy fagyos téli éjszakán találtunk rá Sammel. Kirabolták, s az akkori kedvesével lelőtték. Hogy eltűntessék a nyomokat, a folyóba dobták a testét. A part mellett találtunk rá. Akkorra Halhatatlan lett. Később bosszút állt gyilkosain, s velünk tartott. Ahogy most én téged, akkor őt is elvittük Mangus-hoz. Nem oda, ahova most megyünk, mert az a Szent Föld még nem volt. Azt két évvel a születésed előtt hoztuk létre.
- Amber tudja, hogy Sam és te Halhatatlanok vagytok, igaz?
- Igen. Trish csak rólam tudja nem olyan rég, de majd rátérünk erre, most másról van szó. Apádat kitanítottuk. Ugyanolyan makacs, önfejű és mogorva volt, mint te a folyónál. De nem adta fel. Úgy döntött, megállítja az összes Halhatatlant, aki csak hatalom megszerzésre akarja használni az erejét. Párbajozott Connorral és Duncannel. Egész életében csak ennek élt, míg nem 1987-ben megismerte Edinburgh-ban édesanyádat. Eredetileg odaszületett. Előtte nem volt szerelme. Miután megismerték egymást, amiről csak Sam, Mangus és én tudtunk, apád úgy döntött, végez egy áruló társunkkal. Úgy akarta, hogy lemond a halhatatlanságáról. Talált egy helyet, ahol legyőzte ellenfelét. Ott örökre elbúcsúzott ettől az "átoktól". Így születhetett gyereke. Te vagy az első, aki olyan édesapa utódja, aki korábban halhatatlan volt, s lemondott arról az erőről. Duncan MacLeod gyermeke a második. Életben vannak a kedvesével együtt, s elhagyták az országot. Jó messzire mentek. Mondtam nekik, semmiképp se jöjjenek vissza.
- Tehát jól vannak? - kérdezte Quentin. Ramirez bólogatott.
- Te is így születhettél meg, Quentin. Duncan és édesapád tiszta szívvel győztek. Megkért engem, mint mondtam, ha történne vele bármi, készítselek fel a nagy ütközetre. A halála után Sammel megkerestünk édesanyádat és téged Edinburgh-ban. Dundee-ba vittünk titeket, ahol Kortan biztosan nem keres. Ugyan a kisebb városokat támadta meg először, de reméltem, hogy Dundee-t nem fogja. Kétszer mégis. Megkértem Ally-t, ha támadás érné a várost, és mi nem vagyunk ott Sammel, rejtőzetek el. Sosem tudhattuk, Kortan mikor támad. Azt is kértem, engedjen emberek közzé, hogy ne legyen idegen számodra az a hely, ahol élsz. Hogy megtud, milyen világba születtél.
- Olyanba, ahol egy Halhatatlan rettegésben tartja Skóciát. És rajtam múlik, mi lesz Skócia sorsa. Mégis mennyien lesznek, akik számítanak rám? - morogta Quentin.
- Ezt én sajnos nem tudhatom.
- A Bölcs Mangus erejét nem kapom most meg, igaz?
- Nem. Egy Jettator csak akkor fogja átadni neked az erejét, ha alkalmasnak talál. Emlékszel arra, amikor a folyónál próbára tettelek, mit teszteltem?
- Igen.
- Ha ugyanazt látják, vagy talán még annál is többet, akkor méltónak találnak és megkapod az erejüket. Épp ezért kell mindent beleadnod. Ellenben nem kapod meg.
- Úgy lesz! Nem fogok csalódást okozni!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
