"Mindig tedd azt, amit félsz megtenni."
1991. február 27.
A skót felföldön, Braedownie hegyeiben alapították meg a Társaságot.
Felépült egy templom, ahova ember akkor léphet be, ha szövetséges, vagy veszélyben van. Erről a legbölcsebb Békítő döntött. A közelben áll a Szent Föld, egy körkörösen elrendezett, öt méter magas kőtömbökből álló terület. A közepére, elfektetve egy fele ekkora került, amire rávéstek egy jelet: két kard keresztbe rakva az élűkkel, mögötte egy nagy j betű.
Sokuk elmondása szerint a Nagy-britanniai Stonehenge-hez hasonlít.
A fekvő kőtömb egyik oldalán állnak a Békítők, akik lehetnek húszan, közép és idősebb korúak. Mögöttük a földön ezüst pengéjű, különböző markolatú, kerek vagy villám keresztvasú kardjaik egy kupacban. Mind sötétkék színű köpenyt viselnek, melyen vörös szalag díszeleg a vállukon és derekúkon, fekete nadrágot és csizmát. Csuklya a fejükön. Öveiken smaragdzöld kristály ragyog.
Egy párbaj kezdetét várják. Két férfiét. Egyikük köpenye a földön.
- Ostoba vagy, MacLeod! - dörmögött az egyikük, egy izmos alkatú, magas, feketébe öltözött férfi. Hatalmas termete ijesztő. Szemeiből áradt a gonoszság. Ő is viseli a smaragdzöld kristályt az övén. Hatalmas kardját felemelte. Az fekete pengéjű, zöld markolatú, villám alakú keresztvassal kovácsolták, a markolat végén pedig egy apró koponya díszeleg. Több ellenfél fejét vehette már. - Szembe szállsz velem!? Sosem kedveltél, tény és való, de hogy ekkora barom legyél! Semmi esélyed ellenem! Soha nem volt! Senki, - mutatott körbe kardjával, - még te se, Mangus, nem vagy képes megállítani. Mindannyian puhányok vagytok!
- Még te beszélsz, Kortan?!
A tömegből kilépett a Mangus nevű Békítő. Lelökte fejéről csuklyáját, így láthatóvá vált az arca. Afroamerikai, magas homlokától orra hegyéig vörös kereszt tetoválás van az arcán.
- Egy gyáva patkány vagy, nem több! Ellenünk emeled a kardodat! Itt, a Szent Földön! Tudod, hogy arra esküdtünk...!
- Tudom, hogy miről szól az eskü! - ordított közbe Kortan. - De teszek rá! A semmirekellő, ostoba, gyenge emberek miatt nem fogok lemondani a kardomról! Az erőmről... SEMMIRŐL!
- Te vagy az ostoba, Kortan! - szólt Kortan ellenfele. Egy magas, izmos alkatú, vállig nőtt vörös haját lófarokba kötött férfi. Krémbarna színű nadrágot, csizmát, fehér, összecipzárazott kabátot visel.
- Ha tudod, hogy szólt az eskünk, akkor tudod azt is, milyen sorsra jut az, aki Békítő társai ellen emeli kardját. Ez esetben... - húzta elő baljáról szamuráj kardját. Az ő kardja Kortan kardjánál is másmilyen: aranyból készült, borotva éles penge, keresztvassal, bronz markolattal kovácsolt. Csillogott a lemenő nap fényében. A Békítők ámultak rajta.
- Megállni! - szólt Mangus. - Tudjátok mindketten, hogy a Szent Földön meg van tiltva a harc! Én alkottam a szabályokat! Ryan, majd elintézzük.
- Aki az utamba áll, könyörtelenül megölöm! - emelte hatalmas kardját Kortan a magasba.
- Bízzátok rám. Megállítom az árulót! - szólt magabiztosan Ryan.
- Ne tedd! - ordított Mangus mellett egy hosszú fekete hajú férfi, akit Mangus megállított, elébe tartva karját.
- Tedd meg, amit kértem, drága barátom! - mondta mosolyogva Ryan.
Ryan, készen állva a harcra, szembe fordult Kortannel. Megmarkolta bronz markolatú kardját. Körbe kezdtek járni, egy pillanatra se vették le egymásról a szemüket. Közelebb léptek, míg nem kardjuk éle összeért. Ryan egyenletesen vette a levegőt. Érzi, ahogy szúr a mellkasa, dobod a szíve, hevesen pumpálja ereit a vér. Semmi jóra nem számol. Úgy érzi, rossz végkimenetele lehet ennek a harcnak. Rá kellene hagynia társaira, de ő akarja elintézni.
Kortan a kiáltásával jelezte, megkezdi a párbajt. Túl erős, Ryan csak védekezett. Többet hátrált, mint támadt volna. Kortan, mint egy dühöngő bika, nagy erővel ütötte kardját.
A harcuk nem tartott sokáig.
A kőoszlopok egyik végébe értek, közel a kőlépcsőhöz, aminek vége a templomhoz vezet. Kortan kiütötte Ryan kezéből annak arany pengéjű kardját, ami Ryan mögött lerepült, hangos koppanásokkal, hol élével, hol markolatával pattant, mire leért a kőlépcső végére. Kortan hatalmas kardját Ryan nyakához tartotta, aki mozdulatlanul áll, nem mutatva jelét a félelemnek. Egymás szemébe néztek.
Se Mangus, se a Békítők egyik tagja, még a fekete hajú, Ramirez sem mozdult. Jól ismerik a szabályokat: ha két Halhatatlan megkezdi párbaját, harmadik fél nem avatkozhat közbe a harc végkimeneteléig.
- Mi van veled, MacLeod?! Berozsdásodtál? - kérdezte Kortan.
- Kortan! Ha megölöd Ryant, ne számíts kegyelemre! - szólt Mangus.
- Jól jegyezd meg, Kortan! Megölheted társaidat, hogy megszerezd az erejüket. Félhetnek tőled az emberek. Egy napon eljön a Kiválasztott, aki véget vett a zsarnokságodnak.
- Miről beszélsz?! - vonta kérdőre Kortan Ryant.
- Jól beszél! - egy magas, vékony alkatú Békítő lépett ki többi közül. Hátralökte fejéről a csuklyát. Rövidre nyírt szőkésbarna hajú. - A minap megfigyeltem a csillagokat. Láttam egy ifjú harcost, kinek bátorsága még egy oroszlánénál is erősebb. Fénnyel megtelt szíve és lelke van. Bár némi félelem lakozik benne, képes lesz azt legyőzni sok gyakorlással. Senki se fogja tudni megállítani. Akár az édesapja, ugyanolyan vakmerő, kitartó és erős ifjú harcos válik belőle. Minél bátrabb az ember, annál többet terem a földje, tartja a mondás. Vele kell megküzdened, Kortan. Aki megállíthat téged zsarnokságoddal együtt. Küzdelmetekre az ifjú harcos Halhatatlan erejének ébredését követő hónap teliholdján fog sor kerülni.
- Ugyan, ne nevettess! Ki lenne az az ostoba, aki szembe merne szállni velem!? Velem, a nagy Kortannel!? - üvöltött Kortan.
- Eljön az ideje Kortan! Győzd kivárni! - szólt Ryan, Kortan ránézett. - Addig, míg a Kiválasztott lelkében él a fény és a remény, és van, akiben hisznek az emberek, addig a tiédben csak a sötétség, a kapzsiság és a zsarnokság lesz. Sose leszel te az utolsó.
Kortan felhergelte magát. Lendült a kardja. Ryan mozdulatlanul várta. Lehunyta a szemét.
Mangus és a Békítők döbbenten végignézték, ahogy Kortan lecsapja Ryan fejét, ami a kőlépcsőn végiggurul a templom bejárata elé, az arany élű szamuráj kard mellé. Fej nélküli, élettelen teste a földre rogyott. Szép lassan patakban, majd tócsában vette körbe a vére.
Kortan leengedte kardját. A szél egyre erősebben fúj, de rövid időn belül alább hagyott. Azt várja, hogy Ryan testéből az övébe átáramlik a tudása és a képessége, vagyis megtörténik a Serkentés. S erősebb lesz.
Csakhogy semmi nem történt.
- Nem értem! Miért nem történik semmi?! - értetlenkedett Kortan.
- Mert nem érdemled meg egyikünk erejét, tudását és képességét sem, Kortan! - lépett közelebb a fekete hajú Békítő, aki hátralökte csuklyáját a fejéről. - Ryan rég elvesztette a Halhatatlanságát.
- Ezt hogy érted, Ramirez? - fordult felé Kortan, fortyogva a dühtől. - Hogy veszíthette el!? Csak is úgy tudja, ha lefejezi egy másik Halhatatlan! Én ezt megtettem, mégsem történik semmi! Meg kell kapjam az erejét! A Serkentésnek meg kellene történnie.
- Tévedsz, Kortan! – állt Ramirez mellé egy hosszú barna hajú, magas férfi. Ő is lelökte fejéről a csuklyát.
- Sam?
- Rájöttünk, hogy szerezhető meg más Halhatatlan ereje anélkül, hogy lefejeznék. Ryan máshogy mondott le erről - lépett közel Mangus.
A többi Békítő, fejükről lehajtva csuklyájukat, követték.
- Te nem leszel rá méltó! - szólt a csillagjós.
- Sose leszel te az utolsó - mondta egy kékesfehér hajú női Békítő.
- Sose tartoztál igazán közénk - szólt egy idősebb férfi.
- El fogsz veszíteni mindent - mondta Sam.
- El fogsz bukni - mondta egy rézvörös hajú nő.
Lassan körbe állták. Kortan majdnem leesett a lépcsőn. Nem hagyta, hogy megfélemlítsék. Feléjük tartotta a kardját, mire mindenki megállt.
- Na várjatok csak, puhányok! Majd megmutatom én nektek, milyen az igazi hatalom! Nehogy azt higgyétek, hogy eljön az a nagyra várt senki! A Kiválasztott, vagy legyen az akárki! Engem ő sem győzhet le! Ugyanolyan idióta lesz, ha megpróbál szembe szállni velem! Úgy fogja végezni, mint ez a bolond itt! És ti is sorra fogtok kerülni.
- Annak a Kiválasztottnak Ryan az édesapja - mondta Mangus.
Kortant meglepetten nézett a halott Ryan-re.
- Hazudtok! Halhatatlannak nem születhet gyermeke!
- De igen, Kortan! Ryannek megadatott - mondta Ramirez.
- Azt akarjátok mondani, hogy egy szajha miatt ez a bolond lemondott a halhatatlanságáról?! Akitől gyereke született!?
Kortan feladta. Kihúzta magát, kardját élével a földre felé leengedte.
- Rendben - mondta, Mangus szemébe nézve. - Várni fogok arra az ostobára, bárki legyen! Ha türelmetlenül, húsz, harminc, vagy negyven évet kell várjak. Eljön, megküzdök vele, s úgy, ahogy az ostoba apját, az ő fejét lecsapom a kardommal. De úgy, hogy Halhatatlan, s akkor sor kerül a Serkentésre. Addig ti lesztek soron!
- Kotródj előlünk, te áruló! Ha a Szent Földre teszed a lábad ezután, véged van. Ne számíts kegyelemre. Takaródj! - utasította Mangus.
Kortan nevetett, aztán elindult le a lépcsőn.
AJÁNLOM AZ OLDALT
