|
1. fejezet 2/7
Hetvenöt mérföldre, kelet felé fekszik Dundee. Kortan katonái az uralkodása óta nem kevés skót várost vagy falvat támadtak meg, s ez alól Dundee se volt kivétel. A közel százötvenezer fős lakosság bár nem csökkent a felére, a városlakók szívében fájdalom ült, mivel sok férfit Mogondába vittek rabszolgának. Kevésnek sikerült megszöknie, s jutott haza élve. A húsz év alatt, amióta tart uralkodása, kétszer jártak a városban - 1997-ben és 2004-ben. Sok épületet rongáltak meg, nem egyet porig romboltak. Mióta nincs kormány és politika, az emberek ez miatt úgy érzik, szabadabban élhetnek.
A huszonöt éves Quentin itt él édesanyjával és örökbefogadott húgával. Az édesapja már nagyon rég, egy éves korában meghalt. Állatgondozóként dolgozik egy ötvenes éveiben járó tagbaszakadt bajszos, kedves férfinak annak farmján. Sose késett, időben ért be, a fizetésével meg van elégedve. Lovakat gondoz, kecskéket és szarvasmarhákat terel szibériai husky-jával, Gaullal. Ráadásul az egyik ír anyakecske hamarosan világra hozza kisgidáit. Gaullal a főnöke kérésére van mellette és várja, hátha ellni kezd a kecske. Volt már ilyenben része korábban, amikor anya lónak vagy marhának jött világra a kicsinyei.
- Jól van, Shu. Egyet se félj. Segítek világra hozni a kicsinyeidet - simogatta az anyakecske nyakát. Meleg pokróccal lett betakarva, hogy melegen tartsa. Felegyenesedett a térdén ülve. Balra tekintett egy másik kecskére. A nőstény párja. - Bizony, hamarosan apuka leszel, Kon.
Szeptember vége fele hűvösek az idők, mégis hosszú barna nadrágot, fekete csizmát, fehér trikót és krémbarna színű inget visel, melynek ujjait könyékig hajtotta fel, s kapucnis barna mellényt vett rá. Haja válláig nőtt és vörös színű, melyet összekötve hord.
- Gaul, egy órát se dolgoztunk még, már lopod a napot - rázta nevetve a fejét, látva, hogy kutyusa a szénában hempereg. Gaul csóválta lompos farkát, felemelve fejét.
Quentin kis kora óta imádja kutyusát. 1997-ben, a várost ért első támadás után a házuk mögött álló kis erdőben találta egy kirándulása során. Egy bokorban nyöszörgött sérülten és csont soványan az akkor kölyök Gaul. Azt gondolta, nem viselték gondját, ezért volt vékony, de hogy hogyan sérült meg, fogalma se volt. Hazavitte, ellátta anyukájával a sebét. Plakátokat tettek ki a város utcáira, hogy megtalálták, várják a gazdája jelentkezését. Hónapokkal később sem jelentkeztek érte. Úgy döntött, megtartja. Gaulnak nevezte el, s mai napig a családtagja a fekete-fehér szőrű, kék szemű szibériai husky. A szeretett kölcsönössé vált.
- Miért nem keresel egy szukát? Bár... Ebben a gondterhes világban, Kortan uralkodása alatt, aki rettegésben tart minket... - sóhajtva nézett Konra, aztán Shura. - Dundee-ban az összes fiatal lány el van magától szállva. Mit számít, hogy Kortan emberei megölhetik őket. Itt nincs egy rendes lány se. Máshol kell keresnem.
S ez így igaz. Kis kora óta a városban él, mindent tud, mi merre található, akár üzlet, iskola, bolt, munkahely, templom. S az emberek nagy részét is ismeri. Emlékszik, hogy az óvodában, az általánosban és a középiskolában kikkel volt egy csoportban, osztályban. Voltak barátai, de ahogy telt az idő, a harcok miatt eltávolodtak tőle. Mára senki se maradt meg. Voltak, akik a várost hagyták el, meghaltak, vagy megszakították a kapcsolatot vele. Mindezek ellenére Gaul itt volt neki mindig. Amióta rátalált és megmentette, Gaul hálás neki, hű hozzá és sose hagyná cserben. Az idők során olyan jó barátok lettek, hogy még kiképezték egymást. Ebben mégis a segítségükre voltak néhányan a városból. Édesanyjának kevés barátja van a városban, akik segítettek rajtuk. Akadtak köztük katonák, akik ugyanúgy, mindennél jobban akarják Kortan bukását. Megtanították a kardforgatásra, a harcművészetre, a bombák elkészítéséhez, kis és nagy lőfegyverek használatához. Ő maga készítette egy bumerángot, amivel játszik Gaullal. S mindent tizenhárom éves korában elkezdte. Furcsa mód, édesanyja egyszer se ellenezte, épp ellenkezőleg, büszke volt rá. Ahogy erősödik, elvisel minden fájdalmat, kitartóan folytatja.
Most, huszonöt évesen, annak ellenére, hogy sok munkája volt, állatgondozóként dolgozik, mégis érzi, hogy erős. De vajon elég lesz? Győzött le katonákat, még olyat, akit régen ismert.
Felállt, s lesöpörte térdéről a szalmadarabokat. Menni akart, amikor Shu nyögésére figyelt. Csak nem ellni kezdett és megszületnek a kis gidák? Félre húzta a pokrócot, hogy ellenőrizze. Megremegett az anyakecske, így a hasára nézett. A bak megérezte, s jelzett. Quentin azonnal talpra pattant, s sietett szólni a gazdájának. Mögötte Gaul felugatott. A gazda kinn ül az istálló előtt egy hintaszéken.
- Mr. Willis - emelte fel a férfi kalapját. A férfi szájában egy fűszál. - Shu ellik! Jöjjön!
- Hú, éppen ideje! - pattant a bácsi, s siettek. A bácsika kantáros nadrágot, inget és csizmát visel. Ötven éves és telt alkatú.
Mr. Willis-nek három éve dolgozik. Nem panaszkodik, szereti csinálni, s jól megfizeti.
Több ellésen vett részt. Emlékszik az elsőre. Három éve volt, s az ötödik munkanapján. Az egyik ló hozta akkor világra a kicsinyét. Mr. Willis-szel, egy akkor ott dolgozott idős férfival, s ő voltak hárman, amikor a ló kicsinyét a világra segítették. Rosszul érintette, gyomorforgató látványban volt része, s elájult. Három órával később tért magához. Amikor jobban lett, Mr. Willis azzal viccelődött, jó szándékában, hogy az ő gyermeke születésekor is el fog ájulni. Az más, gondolta. Feltéve, ha sor kerül arra, hogy gyermeke születik. Szeretne, feleséget is.
Gondmentesen lezajlott az ellés. Shu három kisgidát hozott a világra. Az egyik ugyanolyan fehér szőrű, mint az anyjuk. Az egy lány gida, a másik kettő fekete-fehér szőrű, mint apjuk, s ők fiúk. Mire mindhárom meglett, Mr. Willis kis unokája, Alice megérkezett. Quentin jóban van a kislánnyal. Ugyanolyan aranyos és kedves, mint a húga, akivel osztálytársak. A kislány örült a gidáknak. A fehér szőrűt felvehette az ölébe. Bonnie-nak szeretné elnevezni, ezzel Mr. Willis egyetértett. A másik kettőnek még nem tudják, mit adnak.
Később Mr. Willis-től kapott két liter tejet és gyapjút, amit édesanyja rendelt a varráshoz. Szólt, hogy Alice-szel átmennek a szomszéd városba néhány dolgot elhoznak, ő pedig Gaullal menjenek haza nyugodtan. Váltott műszakban dolgozik, reggel héttől tizenegyig, hazamegy ebédelni, aztán kettőre kell visszamenni, s újabb négy órát dolgozik. A váltott műszakról mindig azt gondolta, azért nem jó, mert semmire se lenne ideje. Szombaton is bemegy, s csak négy órát kell akkor, mert délutánonként Mr. Willis a családjával szeretne lenni mégis, s ezt nem veszi el tőle, főleg ezekben a nehéz időkben. Bár, mivel Kortannek hála se kormány, se politika, s saját törvényt se hozott, ennek következtében az emberek semmire sincsenek már rászorulva, senkinek semmit nem kell túl drágán beszerezni, s könnyebb a megélhetés esélye az alacsony fizetéssel. Élelem és ruházat ugyanúgy van, s drágább dolgokra se gondolnak az emberek. Örülnek, ha az adott körülmények miatt, hogy harcokra kényszeríti őket Kortan, a megélhetés még megvan.
Ami pedig a farmot illeti: Quentin vigyázott volna szívesen rá, míg Mr. Willis és Alice távol vannak. Úgy gondolta, jobb lenne nem felügyelet nélkül hagyni, főleg most, hogy a kis gidák megszülettek. De nem vitatkozott. Nem kell félni, hogy egy róka vagy farkas beszökne.
Megvárta, míg Mr. Willis és Alice elmennek furgonjukkal. Felvette a kalapját és válltáskáját, magához vette a szatyrot, amiben a két liter tej és a gyapjú van. Gaullal kimentek az udvarra. Gaul leült, s megvakarta a fülét, Quentin becsukta az istálló ajtaját. Felvette a szatyrot, s már mentek. Az út szélén áll 1996-os Chevrolet C2500 Extended Cabja, egy piros színű terepjáró. Évekbe telt, mire összespórolta rá a pénzt. Mindig ilyenre vágyott. Olcsón sikerült megvenni. Tizennyolc évesen szerezte meg a jogosítványt, s ahogy édesanyjával egyetértettek, jól lesz a későbbiekben. Szeretett volna egyébként is. Hátra tette egy dobozba a szatyrot, megigazította, hogy út közben el ne dőljön. Gaul az anyós ülésre ült, s már indultak haza.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
