A hegyek a város északi részén találhatók. A szeptemberi napsütés alkalmas, hogy Quentin, Clyde és Gaul kijöjjenek ide. Otthonuktól nem olyan messze van, gyalogtúra során egyike azoknak, ami a közelben található. A hegy egyik fele nincs ötven méter magas, de a másik fele meghaladja a száz métert. Középen vízesés zúdul. Kis és nagy fák, bokrok, sziklák, némelyik részen barlangok találhatók. A kisebb sziklák között vakondtúrások nyomai, azokon gyíkok szaladgálnak, apró szárnyas bogarak és lepkék röpködnek. A fákon harkály faragta és mókus lakta odúk. Néha-néha egy-két nyúl elszaladt, még a hegyi lejtős úton le. Madarak röpködtek a tiszta, napsütötte égbolton. Quentin és Clyde a vízesés mellett lévő nem túl kicsi tavában látták, hogy halak úszkálnak. Gaul a fűben henyél, csóválja lompos farkát. Az orrára rárepült egy sárga szárnyú lepke.
Leültek a tó mellé, közel a vízeséshez, s Gault figyelték. Quentin elmesélte a napját, az ellést részletekben, aztán azt, ahogy ebéd után megy vissza. Clyde úgy ahogy, de tudta, mi az ellés. Aztán Clyde felhozta Quentinnek, hogy a városban élő lányok közül melyikkel kellene egybe kelnie. Csakhogy Quentinnek még a téma se tetszett, nemhogy a gondolat. Vagy fordítva.
- Miért, Quentin? Katie pedig rendes lány.
- Azt te gondolod. Az egyik legelkényeztettebb hisztis tyúk. Tudod bár, milyen pletykások élnek a városban, de én hallottam, hogy a párját totálisan kihasználta. Mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarta. Mert ha nem, akkor megsértődött. Olyan lány nekem nem kell. Tud meg Clyde, a párkapcsolat két emberről szól. Egyenlően kell működjön, különben semmi értelme az egésznek. Mellesleg, a szépség általában becsaphat.
- Na és Melanie?
- Túl vékony.
- Hisz a vékony lányokat szereted, nem?
- Igen, de mégse a túlzottan vékonyak. Majdnem teltkarcsú, akin van mit fogni.
- Quentin, nincs is senki a városban, aki tetszene? Milyen lányt szeretnél?
- Ebben a városban nem minden lányt ismerek, ezt beismerem. Biztosan van itt olyan lány, amilyenre én vágyom. Aki nem azt várja el, hogy eltartsam. Aki nem használ ki. Nem érdekli, honnan származom, van-e pénzem, autóm. A legtöbb mai lány erre megy. Ha van pénzem, mindjárt jó vagyok. De ha csóró, akkor nem. Ha lesz udvarlód, aki tényleg érdeklődik utánad, ezekre nagyon figyelj. A pénz nem boldogít.
Észrevették, hogy Gaul kergetni kezdte a lepkét. Aztán megbotlik a saját lábában, s a vízbe esik. Nevettek ezen. Gaul kiúszott, s lerázta magáról a vizet. Őket is elérte.
- Más városban biztosan megtalálom a hozzám illő lányt - könyökölt combjára Quentin, s támasztotta meg fejét.
- Biztosan. Olyat, akit nővéremként is elfogadok - mondta Clyde. Quentin mosolygott ezen. - Na jó. Készítesz nekem megint egy vízimalmot?
- Már megint? - egyenesedett fel Quentin.
- Igen. Van itt fa bőven, rengeteget készíthetünk.
- Jó, de ha mondtad volna korábban, akkor hozom az eszközöket, ami kell hozzá. Madzag, reszelő, ragasztó, kés... Ezek nélkül képtelenség lesz megcsinálni.
Felállt. Elsétált egy bokorhoz. Szép málnákat látott rajta. Leguggolt egy elé, Clyde mögé állt.
- Szedjünk málnát. Nézd csak. Itt van rengeteg. Vigyünk belőle, Anya süt ebből süteményt.
- De ez nem az állatoké?
- Nem mindent gondoltam, csak párat.
- Oké. Várj csak - Clyde levette a hátizsákját. Egy üres zacskót kivett. - Ebbe tudjuk szedni.
Így lett. Gaul kapott belőle, Quentin kutya ropit is adott.
Amint meglett, találtak ágakat és hosszú fűszálakat. Felpillantott a sziklaoldalra. Ott is látott néhányat. Úgy döntött, felmászik, s lehozza. Levette kabátját, feljebb hajtotta inge ujját, s már mászott. Sokszor mászott hegyet, szereti is. de Clyde-ot, főleg az édesanyját rémisztette meg ezzel. Az anyja tudni se akart erről, éppen ezért sose szóltak, akárhányszor kijöttek.
- Ne, Quentin! Gyere le, túl magasan van! - szólt utána Clyde.
- Egyet se félj, kis húgom! Tudod jól, hogy én semmitől se félek! Nincs tériszonyom. Ha kell, felmászok a tetejére.
- Megőrültél!? Mássz vissza!
Quentin nem áll meg. Néhány méterre van a legmagasabb faág a sziklaoldalon. Ő öt méter magasan. Éppen odaért, nyúlt érte, amikor egyik lába alól kicsúszott a szikla. Visszacsúszott két métert, de sikerült megkapaszkodnia. Hallotta Clyde sikolyát. A törmelék lehullt a földre vagy a vízbe. Húga és Gaul arrébb futottak.
- Hagyd, Quentin! Ne kockáztass egy faágért. Itt lenn is van bőven!
- Lehozom, ha már odaértem az előbb! - Quentin egy kézzel kapaszkodott.
Nem adja fel, lehozza azt az ágat. Tovább mászik, de odafigyel, mibe kapaszkodik és hova lép. Hiába kérte Clyde, nem mászik vissza, míg meg nincs az a faág.
Odaért. Nehezen, körbe tekergette, hogy törjön a gyökere, végül óvatosan kitépte. Ledobta, s visszamászott. Sikeresen leért. Clyde ütögetni kezdte, amiért megijesztette. Bocsánatot kért.
Hozzáláttak a vízimalomnak. Megmutatta Clyde-nak, hogy tartson meg két faágat, míg sok hosszú fűszálat egymáson megpróbálja megkötni. Néhány elszakadt, de újra kötötte.
Gaul kergetett egy nyulat. Vagy a sziklák között mászkáló gyíkot próbálta elkapni.
Elkészült a vízimalom. Rátették a folyónál két sziklára úgy, hogy érje és hajtsa a víz. Nem sikerült jóra, így a kis áradás miatt leesett, s elvitte a víz. Nevettek rajta.
- Mondtam, hogy az eszközök nélkül nem fog sikerülni. Majd legközelebb.
AJÁNLOM AZ OLDALT
