|
1. fejezet 6/7
Nem voltak messze a házuk mögött lévő erdőkhöz, mikor Gaul ugatására figyeltek fel. Aztán a csendet robbanások törték meg nyugat felől. A testvérek ijedten látták meg, hogy Kortan katonái érkeztek meg négy rabszállítóval, melyek tanknak is szolgáltak. Pusztítani kezdték a várost. Sajnos ide nem épültek védőpalánkok, ahol katonák állnának és figyelmeztető jelet adnak, ha támadás éri a várost. Sokan mondták, építsenek fel, de végül nem jött létre.
És most, tizenegy év után a mogondai katonák ismét eljöttek. Lőnek a városra, mit sem számít, kit és mit találnak el. Köztük olyanokkal, akik egykor itt éltek. Lelkiismeret furdalásuk pedig szülőotthonuk elpusztítása miatt nincs. A tankok fúrófejhez hasonló orra kinyílt, mely a rabszállítónak szolgál. Jöttek a gépkarabélyos katonák, s indultak foglyokat elfogni. Aki pedig ellenáll, azt lelövik. Az emberek sikolyival és a robbantások hangjától hangos a város.
- Anya! Odalenn van, Quentin! Meg kell mentenünk, mielőtt nem késő! - Clyde futott volna, de Quentin elkapta vállait.
- Gaullal menjetek vissza a hegyekbe. Van ott egy barlang, rejtőzzetek el oda! Gyorsan! - invitálta a vissza irányba húgát Quentin. - Gaul, vidd Clyde-ot.
Gaul nagyon okos és szelíd kutya, értette a dolgát, hiszen kölyök kora óta Quentin barátja. Megtanította vadászni, harcolni, úszni, főleg játszani. Még az ilyen helyzetekre is kiképezte. Épp ezért fogta Clyde kabátját, s húzta a hegyekbe.
- Ne, Quentin!
- Siessetek, mielőtt itt megtalálnak minket. Elmegyek Anyáért, s akiért lehet.
- Együtt fogtok jönni?
- Igen. Gyorsan, menjetek.
Csak akkor indult el, amikor látta, hogy Clyde és Gaul visszaértek a hegyhez. Sietett vissza a házukhoz, hogy megkeresse édesanyját. Odamenet elgondolkodott, vajon mióta vannak a városban a katonák. Miért nem hallották a lövéseket? Akkor kezdték a támadást, amikor ide értek? Mennyien halhattak már meg? Tudja, merre van Mogonda, s biztos benne, hogy az útba eső városokat és falvakat elpusztították a rabszállítós tankokkal. Azokat néhány barátja szerint rakétavetőkkel, esetleg nagyobb erejű robbanószerekkel lehet elpusztítani. Még több kár, még több pusztítás, még több halott.
Mikor lesz már ennek vége?
Átfutott az erdőn, közben figyelte, vannak-e katonák vagy tankok. Óvatosan kell haladnia, mert ha észreveszik, lelövik, mint egy kutyát. Szerencsésen jutott el a házukhoz. A furgonja nincs ott, így az anyja elvihette. De hova? Próbált bemenni a házba, de zárva van. Nem ért rá megkeresni a kulcsot, így berúgta az ajtót. Kis híján tokostól esett ki a helyéről. Bement, s keresni kezdett valamit. Valahányszor úgy mentek el itthonról, hogy nem találkoztak, levelet hagytak a konyha hűtőjén. Kortannek hála se vezetékes, se mobiltelefonok, se internet, se rádiós és televíziós adások sincsenek. Áram, gáz, víz és ami szükséges a megélhetéshez, az van. Levélben kellett üzenni egymásnak.
- Mill of Mains Általános Iskola. Igen, a rendelés az igazgatónőnek. Remélem, még ott van.
Ebbe az iskolába járt, ami gyalog tíz percre van.
Sajnos nincs lőfegyver a házban, pedig már mondta édesanyjának, tartsanak pont az ilyen helyzetekre, de Clyde miatt sose tartottak. Már nagylány, tizenegy éves, megértené, hogy az nem játékszer. Fogta vadászkését, amit akkor visz magával, amikor Gaullal mennek vadászni.
Kijött a házból. Épp', hogy az útra lépett, szembe a duplaházat kilőtték. A garázsajtajuk elé repült a robbanástól. Két kézre támaszkodott, megrázta fejét, s felnézett. A kilőtt házak égtek, téglák, fák és kavicsdarabok a földön mindenhol. Reméli, nem tartózkodott benn senki se.
Jobbról érkeztek a következő lövések. Arról jönnek a katonák, tehát most ezt a környéket támadják. Akkor emberek lehetnek még a házakban? Látta, hogy sokan menekülnek házukból kifelé. Gyerekek is vannak. A következő lövések levitték a házak tetőit, a törmelékek szálltak.
Talpra ugrott, felvette vadászkését, s a házak mögött sietett az iskolához. Mivel támadják a várost, úgy kell haladnia, hogy meg ne lássák. Átugrált minden fakerítést, átvágta magát tuján és bokron át, kikerült mindent, ami az udvarokban vannak. Nem egy házat kilőttek közben, volt, hogy a földre kellett hasalnia. Amint abbamaradt, habozás nélkül felállt, s rohant tovább. Az utcájuk hosszú, van közte körforgalom, de csak a negyedét kell megkerülnie a Middleton Cres-re, onnan tovább kis parkolókba, azon túl pedig eljut az iskolába. De veszélyes a nyílt terepen menni, így a házak mögött fog továbbra is haladni.
Kiért a körforgalom közelébe a házak között. Rengeteg házat lerombolt, s nem kevés halott van. Keletről érkeznek a katonák tankjaikkal, keresztül menve a házakon. Ezeket a katonákat valóban nem érdekelte, hogy csecsemők és kisgyerekek vannak itt. Köztük olyanokkal, akik egykor ebben a városban nőttek fel és éltek, ha volt is köztük olyan. Meg kell kockáztassa, hogy az iskoláig az utcán fut, míg oda nem ér, de tudja, hogy le fogják lőni, így a házak között kell haladnia.
Megérkezett végre az iskolához. A furgonja a parkolóban, de az édesanyja sehol. A tanárok és a diákok az iskola udvaráról menekülnek. Jól teszik, hisz az épület falai között veszélyben, de az udvaron még annál is jobban. Egy házat a közelében meglőttek. Fedezékbe rohant. Egy nagy csattanást hallott. Reméli, nem az, amire gondolt. Kinézett.
- Ne! - sajnos a furgonja szélvédője betört egy nagy kőtömbnek hála, s az oldalát is több karcolás érte. Elkáromkodta magát.
- Quentin! - figyelt fel egy ismerős hangra.
- Anya?
Édesanyja egy boltból jött ki egyedül. Meg van rémülve. Odasietett hozzá. Megfogta karjait.
- Hála Istennek, semmi bajod! - ölelte magához édesanyját.
- Hol van Clyde és Gaul? - kérdezte.
- Biztonságban. Gyere, siessünk innen! - fogta a kezét, de anyja visszahúzta.
- Quentin, azt hiszem, itt az ideje, hogy megtud, ki vagy valójában.
- Miről beszélsz? Erre nincs időnk!
Robbantottak a közelben. Átkarolta anyja derekát, s már mentek is a házak között.
- Tudnod kell valamiről!
- Hagyd abba! A hegyekbe kell mennünk! Clyde és Gaul ott várnak minket!
- Fiam!
- Elég legyen, Anya! Ha megint Apáról akarsz beszélni...
Anyja megállította, elé állt és felpofozta, amire csak nézett. Szólni nem tudott.
- Lehet, nem jutunk ki élve! Eljött a te időd. Nem menekülhetsz a sorsod elől, drága fiam. A te neved Quentin MacLeod. Édesapádat Ryan MacLeodnak hívták. Mindent, amit elmondtam róla, igazak voltak.
- Hogy egy éves koromban halt meg, és hogy jó ember volt?
- Igen.
Ismét robbantottak. Quentin majdnem szorította édesanyja csuklóját, úgy megfogta, sietve a hegyekbe. De csapdába kerültek, a tankok elállták útjukat. Rájuk céloztak. Anyja belekarolt, ő fogta a kezét. Kését nem merte elővenni. Az egyik tank oldalajtaja kinyílt. Ezeket a tankokat Kortan őrnagya alkotta meg, mégpedig Arak, akiről Quentin édesanyja jól tudta, ki ő. Quentin is hallott róla, nem jókat. A tankos rabszállító tetején a kétszemélyes pilótafülke, körülötte gyűrű formájában az ágyú, ami mint a rendes tankoknak, forgatható. A jármű orra nyitható, ahova a foglyokat zárják. Oldalt pedig az ajtó, ahonnan kilépett az őrnagy és két katona.
- Arak - suttogta az édesanyja.
- Nocsak - szólt Arak, kezében egy kis szerkezettel, ami olyan, mint egy jelkereső, s feléjük sétált, - minden jel arra mutat, hogy azt a vörös hajú férfit, akit Kortan nagyúr megszállottan keres évek óta, itt találjuk. Öt méteren belül. És a bürokraták találmánya ezek szerint sose téved. Kár, tévedhetnének pedig egyszer.
- Arak! - lépett Quentin elé Ally. - Ha Kortan a fiamat akarja, jöjjön ide ő maga. Ne pedig az odújában rejtőzködjön. Ha csak nem olyan gyáva.
- Ne merd ócsárolni Kortan nagyurat, te némber! - mutatott rá, figyelmeztetve Arak.
- Igazán!? Te, és aki Kortan katonái közzé állt, mind gyávák vagytok. Azért, hogy Kortan ne végezzen veletek, inkább szolgáljátok és kegyetlenül lemészároljátok azt a sok ártatlant, akikkel egykor együtt éltetek. A néhai családotok tagjait. Semmi megbánás nincs bennetek?!
- Elhallgass! - szólt rá az őrnagy, majd feltartotta a szerkezetet. - Azt a férfit keresem, akit te most annyira védesz. Vagyis a fiadat. Őt akarja Kortan.
- Mit akar tőlem? - kérdezte Quentin. - Sose ártottam neki.
- Valóban. De adok esélyt, hogy válasz, fiú. Velünk jössz Mogondába önszántadból, cserébe életben hagyom az édesanyád és más embert. Vagy erőszakkal viszünk el és porig égetem ezt a várost a lakóival együtt.
- Nem! - szólt közbe Ally.
- Elfogni őket! - szólt Arak.
Két katona Quentint, másik kettő az édesanyját fogta le. Ally-t vitték, de Quentin tiltakozott. Kiszabadította egyik kezét, azt a lefogóját orrba vágta, elővette kését kabátja mögül, s elvágta annak a katonának a nyakát, aki még fogta. A másikat tüdőn szúrta. Anyja egyik lefogója felé ment, azt úgy mellkason rúgta, hogy egyensúlyát elvesztve a földre esett, s leszúrta. A másik kést tartott anyja nyakához. Habozás nélkül a katona homlokába dobta sajátját, így anyja kiszabadult. Kérte, fusson, de amint indultak volna, Arak és két katonája ott termett. Quentin felvette az egyik halott katona kardját, s maga mögé húzta az anyját. Arak baljáról húzta elő saját kardját.
- Vissza! - utasította édesanyját Quentin, s kardozott Arakkal.
Anyja futott, remélve, hogy a hegyekbe. De a katonák követték. Utána akart menni, de Arak belevágott a lábszárába. Hasra esett, a kardot elejtette. Hallotta anyja sikolyát. Elkapták. Sietni akart segíteni, de Arak nem engedte.
- Hibát vétettél, fiú! - mondta Arak.
Quentin fogta a kardot, hátára fordult, s kivédte Arak csapását. Elrúgta a kardot, majd őt, s felállt. Kardoztak.
- Mi lenne, ha velünk jönnél. Életben hagynám az édesanyádat.
- Így is sokan meghaltak Kortan miatt. Hányan kell még meghaljanak? Mit akar tőlem?
- Fogalmam sincs! Sose ütöttem bele az orromat Kortan nagyúr dolgaiba - összecsapták a kardjukat, s erőlködtek, melyikük löki fel előbb a másikat. - Húsz éve keres megszállottan egy vörös hajú fiút. Úgy tűnik, a bürokraták találmánya megtalálta. És rád mutatott. Jöjj velünk.
- Jöjjön ide, ha akar valamit.
Quentin ellökte az őrnagyot, megpróbálta megvágni, de elhajolt előle. Ő a kezére kapott.
- Gyakorold inkább a kardozást, fiú! Túlságosan gyenge vagy hozzám!
- Féreg!
Tovább párbajoztak, míg nem Arak erősnek bizonyult, így Quentin hátrálni kényszerült. Addig, míg nem felbotlott valamibe. Elvesztette az egyensúlyát, sehogy sem tudta megtartani magát. Hanyatt esett, elejtette kardját, feje egy tompa tárgyon, talán egy kövön vagy deszkán koppant. Érezte, hogy hasogat az ütéstől, megszédül és képtelen felnyitni a szemét. Mire magához térhetett volna, szúrást érzett a mellkasán. Vasból van és hegyes. Egy kardé. Araké. Felkiáltott. Megragadta az élét, próbálta kihúzni és megakadályozni, hogy mélyebbre menjen, de hiába. Arak jobban beleszúrta, s élvezettel röhögött rajta. Felkiáltott a fájdalomtól.
Itt kell meghalnia, ilyen fiatalon? Ennyi lenne? Ha édesanyját is megölik, ki lesz, aki vigyáz Clyde-ra? Mi lesz vele?
Úgy tűnt, számára megszűnt létezni a világ. Kezei a földre estek, lassan kiengedte utolsó levegővételét, teste elengedte magát és lehunyta szemeit.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
