|
3. fejezet 3/4
Miután visszavitték a lovakat az istállóba, s megszabadították őket a nyeregtől és a kantártól, bementek a házba. Quentin és Clyde behozták a holmijukat.
Bementek a házba. Egy kis folyosóra érkeztek. Az ajtóval szemben egy lépcső van, ami az emeletre vezet. Balra a konyha, jobbra a nappali található. Amber elmondta, hogy pakoljanak le a nappaliba. Ott vannak üveges szekrények, könyves polc, falra fúrt polc, amiket képek és díszek, a falon egy falióra kattog. A szobában nagy homokbarna színű szőnyeg, azon U alakú kanapé, dohányzó asztal, éjjeliszekrény, szekrénysor, amin a televízió, videokazetta és DVD lejátszó, az egyik sorban DVD-k és videokazetták. Fiókok, szekrényajtók, a tévé felett polcok, telepakolva díszekkel. Van kandalló, az felett egy állványra visszahelyezte Ramirez a puskát. Vitrin szekrény, amiben törékeny dísz tárgyak vannak üvegajtó mögött, s négy fiókja.
A bejárat mellett van a fogas, amire felakasztották kabátjukat.
A konyhába mentek. Csodásan néz ki, gondolta Quentin. Balra a nagy ablak, amin ki lehet az utcára látni. A padlólap bézs színű, a fal fehérre festve. L alakú bútorok jobbra, melyben gáztűzhely, mosogatógép és mosogatókagyló van. A bútorok között a falon konyhai eszközök lógnak egy állványra felakasztva. A mosogatókagyló felet a csempe fehérebb színű, de azon a részen dekorációs csempe van, ami egy liliomot ábrázol. Clyde-nak tetszik. A bútorok mellett a hűtő, az mellett egy másik ajtó, ami valószínűleg a kamra lehet. Van itt két vitrin, amiben tányérokat tárolnak. Egy nagy étkező asztal székekkel. Az ablak mellett radiátor.
Amber megengedte, hogy Gaul bemehessen a házba. A kutyus a földön foglalt helyet. Csak vízzel tudott szolgálni Amber, de az is megtette. Leültek mind az asztalhoz.
- Amber, mi történt? Idejövet láttuk, hogy ismét pusztítás történt. Kérlek, mindent mondj el. Történt valami Trish-sel? - kérdezte Ramirez.
Amber nyelt egyet, megtörölte az arcát, s elmondta.
- Arak és a katonák a múlt héten itt voltak. A mi környékünket támadták meg. Haltak meg kevesen. Elvitték a fiatal lányokat, köztük Trish-t. Önszántából ment, pedig én meg akartam akadályozni. Volt, aki nem akart menni, s úgy ráncigálták a hajánál fogva. Rákényszerítettek több férfit, hogy álljanak be hozzájuk katonának. Vagy rabszolgaként, vagy lelövik. Emlékszel a szomszéd utcából Mrs. Darlingra? Az egyetlen fia önként elment velük katonának. Hiába könyörgött, hogy ne hagyja el. Csak ő volt már neki. Három nappal rá a magányba belehalt.
- Az a fiú mindig gyáva volt. Nem fogja katonaként sokáig bírni - mondta Ramirez. - És mi lesz a házzal? Mi a terve Samnek?
- Ahogyan a többi üresen maradttal: beköltöztet kiszabadított foglyokat, vagy más városból ideérkezetett, mert fedél nélkül maradt. Még több lakható családi házat nem akar átalakítani.
- Értem. Akkor is... Meddig akarja ezt csinálni Kortan? Hány embernek kell még fájdalmat okoznia? - szorította ökölbe egyik kezét Ramirez. A hangjában lehetett hallani a dühöt.
Mégis baj történt Trish-sel - gondolta Quentin.
- Nem fog sokáig tartani. Te mondtad - szólt Quentin, mire Ramirez ránézett.
- Igaz is. Ha már itt tartunk. Kedves sógornőm - fordult Amberhez Ramirez, a nő ráfigyelt, - van valaki, aki képes lesz legyőzni Kortant. Csupán gyakorolnia, fejlődnie és erősödnie kell. Emlékszel, beszéltem a Kiválasztottról.
- Akiről a Jettatorok beszéltek. A Prófécia. Igen, emlékszem. Megtaláltad? - kérdezte közel hajolva Ramirez Amber.
- Természetesen - válaszolta Ramirez.
- Én vagyok az - állt fel Quentin, mire mindenki ránézett. - Quentin MacLeod vagyok, a klán utolsó leszármazottja. Ramirez szerint.
- Te lennél? Mégis igaz? - döbbent le Amber, mellkasára téve kezeit.
- Ő a Prófécia által megjósolt reményünk. Akit a csillagjós társam látott, s megjövendölt. Aki fel fogja venni a harcot Kortannel szemben. Aki bátran...
Ramirez elbüszkélkedett a dolgon, de megzavarta Quentin. Még pedig abban, hogy az ifjú ismét halántékára szorította ujjait. Fájdalmat érez. Mint a hegyekben, Ramirez érkezése előtt. S mint kiderült, Halhatatlan.
Akkor...?
- Mi a baj, Quentin? - kérdezte Clyde.
- Érzek valamit. Jön valaki. Egy Halhatatlan - válaszolta.
Nyílt a bejárati ajtó, amire felfigyeltek. Gaul is odafordult, de nyugton feküdt. Egy magas, izmos, vékony alkatú, vállig nőtt sötétbarna hajú férfi lépett be. Krémbarna színű nadrágot, fekete csizmát, fehér trikópólót és inget, valamint térdig érő sötétzöld kabátot visel. Borostája van. Kezében hátizsákja, balján egy fegyvertok, benne pisztoly, jobbján késtok vadászkéssel. Kardja nincs.
- Szervusztok - köszönt kedvesen a férfi, s beljebb lépett. Meglátta Ramirezt. - Fivérem. Rég láttalak. Jó, hogy újra itt vagy.
- Egy hónapja, Sam - üdvözölték egymást a testvérek. - Hallottam, mi történt itt egy hete.
- Igen, elvitték Trish-t - mondta.
Hátizsákját az egyik székre rakta, s kiment felakasztani kabátját. Visszajött, s puszit adott, majd magához ölelte Ambert. Aztán meglátta a testvéreket. Quentin őt figyelte, végigkövette minden mozdulatát, amióta belépett a házba.
- Tehát jól éreztem. Halhatatlan vagy, fiatalember - mondta Sam, elengedve Ambert.
Quentin észrevette Sam nyakában az ingje alatt, hogy smaragdzölden ragyog ezüst láncon lógó nyaklánca. Aztán elkezdett az övé szintén. Sam közelebb lépett hozzá, ő habozás nélkül kilépett az asztal mögül. Aztán nem csináltak semmit. Álltak és néztek egymásra. Mindketten egy magasak, tekintetük vízszintesen. Így állva kellemetlennek tűnt ez a helyzet. Mintha arra várnának, egyikük tegyen valamit. Vajon kinek kellene? Quentin Ramirezre nézett, s kérdően megvonta a vállát. Fogalma se volt, mi kell következzen. Valamit csinálnia kell? Üdvözölni, ez elég egyértelmű. Ramirez intett, üdvözölje. Ő? Sam házában vannak és neki kellene. Mint az öreg Halhatatlannak, üdvözölnie kell az újoncot. Vagy mert mivel most lett Halhatatlan, neki kell az öregebbet? Akárhogy is van, nem kezdett bele a vitába.
- Quentin MacLeod vagyok - nyújtotta a kezét. - A MacLeod klán utolsó leszármazottja.
Sam nem viszonozta. Kihagyott valamit? Biztosan nem elég.
- Ryan MacLeod utódja. A Kiválasztott, akit a Prófécia szerint megjósoltak, hogy egy napon eljön és szembeszáll a gonosz zsarnokkal - fogalma se volt, mit kell mondania, csak jött, amit Ramirez elmondott.
Sam mosolygott és kezet fogott vele.
- Samuel Vincent! Néhai Jettator, most már tanár és kovácsmesterként tevékenykedek. Ifjú MacLeod, kívánom neked, hogy szerencsés és sikeres utad legyen a nagy csatáig. Légy erős, s sose hátrálj meg. Nem lesz egyszerű, mert rengeteg akadályt és ellenséget kell leküzdened. Adj bele mindent, s ha alkalmasnak talállak, képességemet, tudásomat és erőmet megkapod. Amennyiben ez megtörténik, abban a pillanatban halhatatlanságomat elvesztem, s halandó leszek újra. Sebezhető, s könnyen megölhetnek.
- Hogyan?! - döbbent le Quentin. Elengedték egymás kezét. - Ez valóban lehetséges? Hogy újra halandó lehessek, ha úgy akarom?
- Igen. A Halhatatlanok harca már a Krisztus előtti időkben is zajlottak. Küzdöttek a Díjért, egymás erejéért, hogy erősebbek legyenek. Ha két Halhatatlan harcolt, az úgy érhetett véget, ha az egyik a másikat lefegyverezte, végül lefejezte. A Bölcs Mangus, a Jettatorok vezetője, rájött egy módszerre, hogy oldható meg egy másik Halhatatlan erejének megkapása anélkül, hogy le kell fejezni. Már alkalmazta. És bevált.
- Megkaphatom az Ön erejét anélkül, hogy le kell---? Eszembe se jutna! - mondta maga elé emelve kezeit Quentin. - Inkább ezt a barátságos módszert választom, Mr. Vincent.
- Szólíts nyugodtan Samnek. És tegeződhetünk - kérte Sam, Quentin bólintott. Aztán Clyde-hoz fordult, s térdeire támaszkodva felé hajolt. - Az ifjú hölgy személyében kit üdvözölhetek?
- Clyde vagyok. Quentin örökbefogadott húga. Csecsemőkoromban haltak meg a szüleim.
- Őszinte részvétem.
- Az óta egészen mostanáig együtt éltünk az édesanyámmal. Meghalt ma - mondta Quentin.
Úgy tűnt, ez Samet lesokkolta. Persze, hiszen Ramirez elmondta, hogy édesapja halála után ők ketten vigyáztak az édesanyjára és rá, amikor még csecsemő volt.
- Nagyon sajnálom. Mi történt?
- Arak és a katonák megtámadtak minket. Dundee-ból érkeztünk. Nem pusztították el az otthonunkat, de nem láttam értelmét, hogy ott maradjunk. Ramirezzel így idejöttünk.
- Értem - bólogatott Sam. Leguggolt Gaulhoz, aki mellső lábaira állva ült a földön. Engedte, hogy megsimogassa. - És te ki vagy?
- Gaulnak hívják. Vadászatra és harcokra kiképzett husky.
- Szánhúzásra és teherhordásra is alkalmasak. Fiú, igaz? - kérdezte Sam. Quentin helyeselt. - Mióta viseled gondját?
- Kölyökkora óta. Éhezve és sérülten találtam rá egy kirándulásom során az otthonunk mellett álló erdőben, hét éves koromban. Kidobhatták, nem tudom. Hálás érte, megszerettük egymást. Hű barátok lettünk. Igaz, pajtás? - simogatta meg Gaul fejét.
- Vett már részt harcokban?
- Igen. Érti a dolgát. Ahogy más kutya, ő is kiszagolja, ki a rossz ember és ki nem az.
- Mi is kitanítjuk az összes husky-ainkat a harcokra és a vadászatra, de már találkoztatok is a védelmi vonalnál velük. Ha beleegyezel, Gaul is kap golyóálló mellényt és elsősegélyt nyújtó dobozt hordhat a hátán. Csak arra ki kell képezni, amennyiben nincs még.
- Orvosi ellátásra? Persze, benne vagyok. És a mellény viselésére.
Gaul pacsizott Sammel. Úgy tűnt, megkedvelték egymást. Mindenki nevetett ezen.
- Nagyon intelligens fiú vagy, Gaul. Szót is fogadsz?
- Nem mindig. Főleg, amikor kíváncsiskodik.
- Sam! - szólt közbe Ramirez, Sam felállt. - Ne haragudj, hogy közbeszólok, de Mogondába kell mennünk még ma Trish-ért és a foglyokért.
- Biztos vagyok benne, hogy elkaptak néhány embert - mondta Quentin.
- Igen. Az egyik társunk, James jelen volt akkor, amikor bevitték őket Mogondába.
- James? Elment az esze?! Jól van, kémkedik, információkat tudunk meg. De kockára teszi az életét! Hazavárja a családja. A két kis gyereke. Ő nem Halhatatlan, mint te - emlékeztette.
- Tisztában vagyok ezzel. Ahogy ő, mások is önként vállalkoztak erre. Mind aláírták és arra esküdtek, hogy amennyiben, kívánom és imádkozom azért, hogy ne történjen meg, ha mégis meghalnának, gondoskodunk és vigyázunk a családjukra. Bryce menni akart velük. Sikerült lebeszéltük - tette hozzá Sam.
- Egyre jobb - sétált félre Ramirez.
- Azt mondjátok meg, ki tudjátok szabadítani Trish-t és a foglyokat - kérte Amber, aki már halálra aggódja magát. Leült a székre.
- Igen, vannak terveink. Nyugodj meg, haza fogjuk hozni, Szívem - mondta Sam. Odasétált Amberhez, s megsimogatta a hátát.
- Te itthon maradsz. Családod van, nekem nincs. És te vagy a főnök - mondta Ramirez.
- De ez nem jelenti azt, hogy menned kell megöletned magad.
- Tudok magamra vigyázni. Majd beszélek James-szel. Ő segít nekünk. Hol van most?
- Fél órája elindult a Szent Földre Mangus-hoz. Voltak a fiúkkal ma Mogondába, s készültek újabb térképek. Azokat vitte el. A többiek Fintry-ben várnak majd rá.
- Értem. Akkor odamegyek.
- Veled megyek, Ramirez - szólt Quentin. A fivérek ránéztek - Szeretnék találkozni azzal a bölcs Halhatatlannal. Akiről korábban beszéltél.
- Akiről beszéltem, vele se ma, se holnap nem találkozhatsz még.
- Miért? Nem ez a Mangus az, akit Sam említett?
- Először is, fiatalember - szólt szigorúan Ramirez, mintha Quentin valami rosszat mondott volna, - Mangus a Jettatorok, vagyis a Halhatatlanok Társaságának a vezetője, ahogy az imént Sam is elmondta. Egyike azoknak a Halhatatlanoknak, aki megélte az ezredik életévet. És aki ezt megéli, az Bölcs. Az ötszázadik év pedig Mester. Másodszor, a Bölcs Halhatatlannal, akiről korábban beszéltem, vele még nem találkozhatsz
- Miért nem? - kérdezte meglepetten Quentin.
- Mert a havas felvidéken él, a hegyekben. Hosszú oda az út, egyrészt. Másrészt, csak akkor viszlek el hozzá, ha felkészültél. S ha megengeded, beleavatnánk a pontos részletekbe, hogy világos legyen minden. Találkozol ma egy Jettatorral. Egy Bölccsel. Még pedig Mangus-szal.
- Értem. És ki ez a James? - kérdezte Quentin Samet.
- Íjász Mester. Katonának öltözve kémkedik Mogondában két éve. Ahogy Ramirez az imént mondta, ő nem Halhatatlan, s családapa. Féltjük. Három barátjával bejárják Mogonda minden szegletét. A parkolókat, a börtönöket, az összes emeletet, még a csatornákat is, s azok alapján készítenek útvonalakat, jelölnek meg hasznos helyeket, ami a kiutakra később jó lesz. Kortan tróntermét is, de oda nem lehet csakúgy bemenni. Csak is akkor, ha Kortan jelen van. Ott őrzi a kardját. James és a fiúk már úgy ismerik Mogondát, mint a tenyerüket.
- Tehetségesek. Értik a dolgukat - mondta Ramirez. Aztán a lényegre tért. - Szóval, Quentin, a Szent Földre megyünk. Ott bemutatlak a Bölcs Mangus-nak. Biztos vagyok benne, hogy már epekedve várja, hogy megismerhessen. A tudtomra adta, hogy miután felébredt a halhatatlan erőd és megtalállak, el kell vigyelek hozzá. Biztosan próbára fog tenni.
- Miféle próbára? - vágott közbe Quentin.
- Igen, miféle próbára? - ismételte a kérdést Clyde.
- Nem kell megijedni, fiatalok. Mindössze kardpárbaj. Tesztelni fog, amit minden újonccal megcsinál. Hogy lássa, alkalmas vagy-e.
- Kardoztál már korábban, Quentin? - kérdezte Sam.
- Kiképeztem magam erre, olyan helyzetekre, ha Kortan katonáival harcolni kellene. Mikor indulunk? - kérdezte Ramirezt Quentin.
- Még ma. Sam, nem gond, ha Clyde és Gaul itt maradnak addig?
- Miért lenne baj? - mosolygott Sam. - Quentin a barátunk a mai naptól. Ahogyan Clyde és Gaul. A szövetségesek tartsanak össze.
- Így van - értettek egyet ebben. Quentin megsimogatta Clyde haját.
- Biztosan ne menjek veletek? - kérdezte bátyját Sam.
- Biztos. Ryan az én gondjaimra bízta. Én kaptam azt a feladatot, hogy vegyem a szárnyaim alá. Nekem kell kitanítani és felkészíteni a nagy ütközetre. Amire, mint már a testvéreknek is elmondtam, a következő hónap teliholdjának éjjelén kerül sor.
- Olyan rövid idő alatt kell felkészíteni? - kérdezte Amber. Tudott erről, mégis alig hiszi el.
- Sajnos ezt jósolták meg.
- De tévedhetnek, nem?
- A társunk, aki csillagász, meglátta a csillagokban. S amit mindig látott, az úgy volt. Egyszer se tévedett. Meglepne, ha most az egyszer tévedne. Készülj Quentin. Indulunk.
- Nem akartok enni előtte, Ramirez? - kérdezett közbe Amber. Clyde bólogatott. - Dundee-ból érkeztettek, igaz? Nehéz napon vagytok túl.
- Igaza van. Én is megéheztem - értett egyet Quentin. Leült.
- De... - szólt volna Ramirez, de Sam a vállára tette a kezét.
- Éhgyomorral mégse menjen a Bölcs Mangus elé. És én is éhes vagyok. Rég ettünk együtt, drága bátyám. Tudom, hogy foglyokat kell szabadítanunk, de előtte mégis együnk.
- Pontosan merre is van ez a Szent Föld? - kérdezte Quentin.
- Braedownie? Két és fél óra autóút. Dundee-tól északra van - felelte Sam. Segít Ambernek teríteni az asztalt. Clyde ugyanúgy ment.
- Micsoda? Akkor most vissza kell mennünk? - kérdezte Quentin.
- Igen - felelte Ramirez, leülve az egyik asztalfős székre.
- Vihetitek az autómat - szólt Sam. - Megéreztem én is Quentin felébredt halhatatlan erejét, így felkészültem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
