2021.06.28. 19:29, Kishi
 |
|
Cím |
Battle Royale |
|
Szerző |
Takami Kósun |
|
Kiadó |
Művelt Nép Könyvkiadó |
|
Kiadás éve |
2006 (első kiadás)
2016 (második kiadás)
|
|
Oldalak száma |
752 |
|
|
|
|
Értékelés: 5/5 |
|
|
|
|
|
|
Még 2012 áprilisában hallottam először a könyvről. Hogy a Death Note animén keresztül, aminek mozifilm változatát láttam, s a főszereplő, Fudzsivara Tacuja volt az oka...? Őszintén elmondom, már nem tudom. De nem is ez a kritika lényege.
Lényeg, a lényeg... A könyvet, amikor elolvastam, miről szól, féltem elolvasni. Hogy tizenöt éves japán diákoknak egy szigeten kell legyilkolniuk egymást. Aztán belegondoltam, ha videojátékokban ilyet játszva, vagy filmekben látva ilyet - persze nem gyerekek között - látok, miért ne olvashatnám.
Aztán elkezdtem olvasni, s amikor már igazán beindultak az események, egyre inkább érdekelt, mi lesz a vége. Izgalmakkal teli a történet. A történet egy középiskola osztályát állítja a középpontba, akik egy májusi délutánon osztálykirándulásra indulnak. Az ártalmatlan útnak ígérkező kirándulás aztán rémálommá válik: buszukba altatógázt eresztenek, aztán a diákok egy szigeten ébrednek, ahol közlik velük: egy túlélőprogramban vesznek részt, ahol meg kell gyilkolniuk egymást. Miután bebizonyosodik, hogy ez az egész nem egy vicc, a diákok menekülési terveket eszelnek ki, próbálnak több embert összegyűjteni, s keresni, kikben bízhatnak meg, s kiben nem érdemes. A sziget zónákra van osztva, amik két óránként tiltottá válnak. A negyvenegy diáknak osztanak hátizsákokat a sajátjuk mellé, melyekbe kenyeret és vizet, s egy fegyvert osztanak, legyen az lőfegyver vagy közelharci. A játékot van, aki komolyan veszi és könyörtelenül megöl mindenkit, aki elé kerül. De van, aki nem hajlandó gyilkolni.
A történet főszereplője Nanahara Súja, akinek legjobb barátja hal meg elsőként, s a lány, akibe a barátja szerelmes volt, megsérül. Miután mindenki elhagyta az iskolát, a sérült Nakagava Norikoval elmenekülnek, és szökési tervet eszelnek ki. Melléjük szegődik az új diák, Kavada Sógo, aki az előző Program győztese. A Program három napig tart, s ha az időkorlát előtt nem marad végül csak egy diák, akkor mindenki meghal.
A kötet során több szereplő múltjára is fény derül, részletesen, ez legfőbbképp Nanahara Sújáról, Mimura Sindzsiről, Kirijama Kazuoról és Kavada Sógoról, de van, akiről semmi vagy csak nagyon kevés. Ez tetszett benne, hogy az író részletesen írta meg. Az idézetek tetszettek. A gyilkolások némelyiknek igen brutális lett. A cselekmény és a párbeszédek nagyon jók lettek. A diákok között többen voltak, akiket reméltem, hogy valamilyen módon megmenekül, de megsajnáltam. Voltak, akikre mondhatnám, hogy megérdemelte, de tudom, ilyet nem szép mondani. Mellesleg a történet a túlélésről szól, melyben az ember általában magára számíthat, de az ilyen helyzetekben is kiderül, kiben bízhatunk meg, hiszen a legjobb barátnak hitt ember is lehet az ellenségünk. Emellett a bizalomról és a kitartásról.
Én imádtam a könyvet annak ellenére, hogy csak kétszer sikerült elolvasnom - először 2012-ben, aztán 2020 karácsonyára megkaptam nővéremtől. Csak ebben a hónapban ültem le újraolvasni. A könyvet azoknak ajánlom, akik imádják a túlélős köteteket, s nem riadnak vissza az erőszakos és véres tartalmaktól.
A kötetet 18 éven felülieknek ajánlom.
AJÁNLOM AZ OLDALT
